PARADOXON…

Mindig azt hallottam: - Törődj magaddal!
– Kérdeztem. - Ki törődjön magával?
– Te törődj! – Jött a válasz.
- De hát mindent én csinálok, azt is, aki törődik és azt is, aki nem. Hogyan cselekedhetek, önmagam nélkül? Hogyan tudok úgy tenni dolgokat, hogy közben nem vagyok ott?
- Hogyan tudsz tehetségtelen, sikertelen, boldogtalan lenni, ennyi tehetséggel, ennyi fénnyel, isteni tudattal?
– Van kiút?
– Az ember, olyan lett, mint a megpatkolt biztosíték. Működik, de a lényeg ki van kerülve. Minden, amit 100%-ig tudsz csinálni, az szeretet! Megtanultuk a helyette dolgokat, így rekedtünk két világ között. Mostanság annyi az anyagmágus, hogy egyből jön a válasz, - Ismerem mind a hét világot, hol rekedtem én? – De azok csak a külső dimenziók… Esendő lélek, te a teremtő és a teremtett világ között élsz. Értsd meg a paradoxon lényegét, csak úgy fejtheted meg a legnagyobb titkot…

Dezső Csaba Péter

HOLNAPUTÁN…

2012. December 21. Nulladik sík… 

Ismét eljött az idő, fellángolnak a világvége prognózisok és emberek milliói veszítik el, a józan ítélőképességüket. Megtörténhet, hogy nem történik semmi és minden, mintha rendben lenne, megy tovább. Lehet, hogy olyan drasztikusak lesznek a változások, hogy a Föld, emberi életre alkalmatlanná válik. Akkor sem mindegy, hogy milyen minőségben és tudatossággal megyünk át és hová… Tegyük fel, hogy lesznek változások, akkor mit lehet tenni. Az erőnek vannak körei és azt tudod használni, ahova, be vagy avatva. A fizikai ember a fizikai erőt, az erőszakos ember, az erőszakot, az asztrális ember, az asztrális erőket, a spirituális ember, a szellemi erőket és a tudat embere, a tudat energiáit használja. Te, aki olvasod e sorokat, tudd, mind a 21 lépcső a mágus beavatása… Ezért, ha bárki megtagadja is, mindig a mágus van jelen és a kérdés csak az, hogy milyen bőrbe bujt a varázsló és emlékszik-e önmagára. Így járja végig, a hegyeket-völgyeket, magaslatokat és mélységeket, az alvó lélek. Az anyag, így mossa tisztára az illúziók fogságában révülő isteni lényt. Eljön az idő, mikor nincs többé holnap, a mágikus erő már nem elég és csak az számít  hogy a tudatod mennyire fejlett (nem az elméd) és a szíved mennyire tiszta. Ha még nem késő, keress magadnak egy gurut, aki veled, de nem helyetted cselekszik és az ő fényénél, eloszlanak a szürkület árnyai.

DEZSŐ CSABA PÉTER KÖNYVE:

     A csillagok az Ég királyai,

     a gyermekek a Föld csillagai
Szeretetről, Istenről, életről-halálról…
Megrendelhető tel: +36/20 596 4620,
d.csaba.peter@gmail.com
MAGYARORSZÁGON, utánvétellel: 6100 Huf+ postaköltség.


„A szó nem tudás, a tudás nem szó…” Ez a könyv nem szól mindenkihez, de akinek van szeme a látásra és füle a hallásra, tudja, az idő elérkezett.

Szabadság
Egy fogalom, egy utópia, illúzió vagy idea?
Ebben az értékevesztett, érték torzult világban minden globálissá vált: a félelmek, az eszmék, a hitek, a hibák… Nem csoda az általános kiábrándultság, hitehagyottság és szkepticizmus. Mindemellett az emberi torzulások, ferde hajlamok, olyan virágzását éljük, amely csak Róma pusztulásakor vagy hasonló esetekben volt jellemző. Most mégis van egy óriási különbség, ezúttal a romlás világméretűvé vált. Amíg a betegség lokális, könnyen is gyógyítható,de amikor már elborítja az egész testet, kultúrát, emberiséget, akkor csak a világpusztító égések (tűz), vagy az ISTEN-EMBER (tűz), ISTENEMBER kapcsolat segít. Sokunkban van egy külső várás-elvárás, hogy majd kívülről valaki segít. Van egy belsővárás, egy fajta tömegvonzás (lélekvonzás), egy belső út. Mi emberek olyanok lettünk, akiknek nem csak a teste fém és műanyag, hanem a szíve és lelke is. Az elménket hekkelik, fertőzik, irányítják, mi pedig megyünk aludni, mert az sokkal kényelmesebb. Mikor azt álmodjuk, hogy ébren vagyunk és minden olyan valóságosnak tűnik, nehéz felébredni… Ez az élet egy születés előtti állapot, de ha most nem tanulunk meg élni, akkor mi lesz az igazival?
Irányítás, kontroll, manipuláció, átverés, rabszolgaság...
Olyan függő megkötözött világban élünk, ahol nem marad időnk semmire, rohanás az egész életünk. Megelégszünk azzal, hogy túléljük ezt a krízist és közben szép csendben elfogyunk. Még azt is „megtanítják”, hogy mit higgyünk, mitől féljünk, merre menjünk. Ez nem volna baj, ha nem körbe-körbe járnánk. Több ezer év telt már el és csak a díszlet változott. Minden más változatlan!
Lehetünk analfabéták, hajléktalanok, tolvajok, csalók, vagy megbecsült polgárai a társadalomnak, van több diplománk, rengeteg pénzünk, hatalmunk, de valami mégsem stimmel!
Még is van kiút! Létezik egy olyan részünk, amely nem rabja térnek- időnek, anyagnak… Ami tiszta manipuláció mentes, ROMOLHATATLAN!!!!!!
A SZABADEMBER egy princípium, egyszerre test, szellem és lélek, passzív és aktív módon. Tanulnunk kell, saját magunknak! A mai divatos önismereti személyiségfejlesztő tréningek ugyan hasznosak, mégis egy bizonyos szoftverkezelő tanfolyamot képeznek. A szabadság ideájáig nem jutnak el. A SZABADSÁG, maga ISTEN. Isten megtapasztalása ez, ahol a tapasztaló eltűnik és csak Isten marad, maga a Mennyország, a megszentelt föld és nem térbe, időbe zárva, rejtve, hanem itt és most. Ki ne szeretné vágyni a csodát, csak eddig valahogy rossz felé mentünk…
Egyetlen lépés hiányzik, belépni a kapun, isten országába. Ez az ígéret földje!

2012. 8. 18.

Nincsen semmi baj…

Nem olyan rég, a balkáni háború idején, mikor az ember, embernek volt farkasa, szépen lassan mindenki besokallt, be-sokkolt, sokkolódott… Ettől a mérhetetlen emberi gyűlölettől, amely akkor, ismét elszabadult, gyermekek, nők, öregek, civilek… egészséges férfiak, anyák- és apák fiai, gyermekek apjai, szerelmek és szerelmesek, tíz- és százezrei haltak meg értelmetlenül. Minden halott ember, a világ halála. Mindegyikük fenség, nincs értékes és értéktelen. Isten csodái ők, mindannyian. Azt mondja a Tízparancsolat, Ne ölj! Mindenki tudja és mégis semmis, a mózesi parancs. Sokan vannak a halál könyvében, még élnek, de már a lelkük halott. Ki az, kinek joga van Istent játszani és dönteni, életről-halálról, színre, fajra, hovatartozásra, vallásra való tekintettel, vagy a nélkül. Ember mikor eljő a számadás ideje, letennéd bűneid, de már nem lehet… A kinyilatkoztatás úgy szólt: Átkozott, ki evilágra születik és áldott, ki evilágra születik… Te döntöd el, hogy hova tartozol! Életet választasz vagy halált, a lelked a tét és már sokan állnak sorban érte. Számtalanszor lehet hallani, úgysem tehetek ellene semmit, minden hiába való… Te vagy hiába való! Mindenki felelős ezért a helyzetért, az ősök bűne a fiakra száll… Az emberi közöny, félelem, gőg, megrontotta ezt a Földet. Minden félember félelme, erősíti a KÁOSZT, a „semmitsem” teszek filozófiája, impotensé, lelketlenné, jellemtelenné tette ezt a világot és szép csendben meghal minden… Állj a sarkadra, ha még van benned egy szemernyi büszkeség és a mindennapokban légy önmagad, jusson eszedbe, mit mondott az Úr: Ne félj. Ne féljetek. Minden nap, minden pillanatban, harcolj meg magadért, a világért, az életért. Minden összetartozik! Mikor az emberek, meg tanulnak, nem félni többé, akkor a sötétség démonai, nem uralkodhatnak az élőkön. A háborúk, a gyilkosságok, mind a félelem keltette gyűlölet virágai. Hozd meg a döntést, légy önmagad és ne félj! Állj ki magadért, a legkisebb dolgok, a legnagyobb csodák kapui. Mikor fontos leszel újra önmagadnak, mikor elkezdesz tenni magadért, rájössz majd te is, a meditáció, az imádság, az igazság, az isten, ott kezdődik el…

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg:

Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

Alázatot lenézi, meg nem óvja

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos

Tüzet fölöslegesen nem harangoz

Van mindene, ha nincs is semmije

Mert nem szorul rá, soha senkire

Nem áll szemébe húzott vaskalappal

Mindig kevélyen szembenéz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindig mindenütt

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd.

Tudd meg szabad csak az, aki

Oly áhítattal mondja ki

Mint istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem

Rettent a holnap

Ínség veszély, kit meg nem tántorít.

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sosem rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, s élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz

S mindazt, miért más robotolt

Magad javára letarold.

Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra.

Hogy abból, jótestvéri jusson.

Minden szegénynek ugyanannyi jusson

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak, másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

2012. 8. 17.

KIÁLLÁS…

Láttál már gyönyörű nőt, férfit? A nő birodalma láthatatlan, erőtlennek tűnő égi tünemény… Könnyen eltévedsz, ha lebecsülsz egy nőt. „Ég kapuját nyitod-zárod, asszony lettél.”

                                                                                                  Lao Ce: Tao te king

A férfi birodalma, látható világ. Erő, akarat, küzdelem… De „Az ember, isten eszenciája.”

                                                                                                  Ramana Maharishi

Elvesztek királyaink, múltunk, legendáink, mítoszaink… Olyan régen álltunk ki magunkért, hogy a szó, idegenül hangzik, KIÁLLÁS. Valaha jó kiállásunk volt, aztán jöttek a szelek, keletről, nyugatról és mi elfelejtettük önmagunk szentségét.  Már nem ismerjük fel, a mérget, a hazugságot, a gyilkost, a csalót. Állj most ki magadért, légy önmagad, többé ne félj.

2012. 8. 16.

KIFOGÁSOK HELYETT…

Minden olyan drága, nincs rá pénzem, nem bírom azt, hogy csak a pénz számít… Sokszor hibáztatunk másokat, ha valami nem sikerül. Mindig van kifogás és ok, hogy miért nem… Azt mondta egy bölcs, ha a megváltó, most közöttünk járna, nem ismernénk fel! Úgy ahogy kétezer éve, tízezer éve és mostanság. Csak várjuk a csodát, a megváltást, de feltettük már magunknak a kérdést? El tudom én hinni, hogy méltó vagyok a csodára? Vagy megint a másikra mutogatok, hogy neki persze könnyű, úgy én is tudnám… Érdekes, hogy a munkát senki sem irigyli, de annak jussát igen. Ne másokat hibáztass, tedd ezt félre, nem számít ki a hibás és nem old meg semmit abból, ami igazán fontos lenne. Megérdemled, hogy boldog légy, méltó vagy! Végre tégy magadért, higgy magadban, a csoda ott, belül kezdődik el.

2012. 8. 15.

APÁLY és DAGÁLY…

Vannak idők, mikor a kimondott szó, azon nyomban megvalósul. A mágia, lehet tiszta vagy szennyezett, de az ereje, ideje, kézzel fogható…  A mágikus apály kora véget ért, a varázserő növekszik mindenben. A funkcionális mágia követői, elszaporodtak… Fontos, hogy tudd! Nem a mágia kora következik, az új kor a misztikáé.

2012. 8. 14.

PRÓFÉCIÁK…

Mikor a nagy kör a végéhez ér, Héra gyermekei és papnői, ellepik e világot…

                           Égi tanítások: Utolsó idők

2012. 8. 13.

TUTI…

Gyere hozzám, nekem van valami, csodaszerem. Én tudok helyette, valamit. Megmondom, mit tegyél, egyél, gondolj, érezz, higgy és élj, majd én, megváltalak. Csak engem kövess és engem imádj! Nem mondunk ilyeneket, nehogy kiderüljön az esendőségünk, gyarlóságaink és csak titokban gondolunk rá, mégis de jó volna, ha uralkodhatnék, a másik emberen…

- Láttunk már álszent prófétát, az imént megvilágosodott gurut? Hiszel abban a csodában, hogy minden ember, tehetség? Öröktől lévő csoda, és nem szentnek öltözött csaló. Minden kimondott szó, határok között születik, ezért féligazság. Ne kapaszkodj bele, mert az csak a felszín, a púder, a maszk. Az Úr a szívek vizsgálója és nem a szavaké…

2012. 8. 12.

Sokadszor… csend!

A néma kiáltás, a mozdulatlan járás, a karok ölelése, az ujjak beszéde, HARMÓNIA. Csend szimfónia…

2012. 8. 11.

KURVÁK…

Isten, isten nélkül…

Szex, szerelem nélkül…

Tudás, szentség nélkül…

Hatalom, áldás nélkül…

Fény, világosság nélkül…

Ölelés, szeretet nélkül…

Holnap, öröklét nélkül…   

                                              Átkozott idők,

                                              A ma valósága…

2012. 8. 10.

ÉRINTETTSÉG…

Érintett vagyok, ha a népemet, a családomat, a szeretteimet, bántják. Érintett vagyok, ha azt látom, hogy becsapják a rendest, átverik, kifosztják, a jót. Törvényes a törvénytelenség, áldott az áldatlan és olyan dolgok veszik el az időt, mintha nekem kellene foglalkoznom azzal, hogy ki kinek a szeretője, a gyűlölője… Megtanultam jól, jó ember az, aki önmagát bántja és rossz ember az, ki másokat bánt. Érintett vagyok, hogy minden ember megtudja, hogy ő, teljes és egész. Tegyük hát félre, a „bolondok hajóját”, az nem nekünk szól! Mind ameddig, nem érintődsz meg, nem veszed fel, az út porát, meg nem születtél, minden csak álom csupán. Az, aki felveszi, az útnak porát, csak ő tudja letenni, a maga és a világnak baját…  

2012. 8. 9.

MEDITÁCIÓ…

Rohanj, csak rohanj, ahogy szíved bírja… Mint aki az életéért fut. Repülj a széllel, szárnyalj, ragyogj! Azután állj meg, és hagyd, hogy a világ, kifusson az agyadból… Akkor meglátod, hogy a Te normálisságod, felszín csupán. De láthatsz mást is, a rohanó világok mögötti végtelent…

2012. 8. 8.

„Minden virág, tökéletes…”

                          Az utolsó szamuráj 

2012. 8. 7.

HŰSÉG…

Valami elveszett… Annyi minden, hogy ezek a szavak is üresen konganak, elkoptak, ebben az elfásult világban. Mennyországokat építünk, úgy, a magunk módján… Lehet-e építeni olyat, amely öröktől fogva van? Lehet-e csinálni azt, amely a teremtésen és a teremtett világon, kívül él? Sok minden elveszett, amivel nem is találkoztunk, csak hallottunk róla és az álmainkban él. De vannak kincseink, szürkületbe burkolva, sötétségbe zárva, fekete függöny mögé zavarva, letagadva, elhazudva és a csúfságok oltárán, kikacagva, megköpködve, kigúnyolva láthatjuk viszont. Valamikor jellemet tanítottak és emberséget, manapság globalizmust és embertelenséget. Élt egy angyal, aki a szívekben lakozott, Hűségnek hívták és szeretettel fogadták az emberek… Új idők jöttek és már nem volt, jó szívvel látott vendég, az angyal… Mi emberek, azóta is keressük őt… Megpróbáltuk helyettesíteni, de valahogy, sehogy sem sikerült. Mikor elhagy a hűség, jön a hűtlenség… 

2012. 8. 6.

SZAMÁRTÖVIS

Mester, én, nem idegesítelek, hogy állandóan itt vagyok és kérdezek? Nekem, csak te vagy. Én olyan vagyok, mint a szamártövis, soha nem hagylak el.

- Ne mond, hogy soha. Az elválás az élet része és idővel mindenkinek meg kell tanulni, a saját szárnyaival repülni, ez alól te sem vagy kivétel.

- Mester, akkor mégis, hol bukik el az a sok ember?

- Tudod a tehetséget könnyű összetéveszteni, a felkészültséggel. Hiába vannak szárnyaid, ha még nem tudsz szárnyalni velük, csak eltöröd azokat… Hallottál már gyermeket, miközben azt mondja, - én már nagy vagyok. – és valóban nagynak érzi magát. Isten nem várja, hogy ott töltsd a létezést vele, ő életet adott neked, hogy tapasztalj, élj, szeress…

- Mester, azt mondod, hogy ne hallgassalak?

- Nem, ezt mondtam. Régóta járod az utad, de most annak van az ideje, hogy olyan légy, mint a szamártövis. Csak, aki annyira szereti az istent, hogy képes bogáncs lenni rajta, hogy vele legyen, aki olyan, mint a kosz, ami beletörik a szövetbe, csak aki lerázhatatlan, azé az isten…

2012. 8. 5.

Lakatok…

Van úgy, hogy bizonyítani szeretnénk, vagy csak biztosítékokat kapni? De a szeretetre és a szerelemre, nincs garancia. Olyan az, mint egy isteni érintés, áldás, mely jelen van, érezhető, mégis megfoghatatlan, bezárhatatlan, nem evilági. Égi kincs. Valami ismeretlen isteni akarat által, megérintődünk, mi „köznapi” emberek, mintha különlegesek lennénk, mintha királyok lennénk és nem koldusok… Ebben a lélektelen, hamis világban elveszett mindaz a bölcselet, amely az igazság forrásáról szól és mi azokat a téveszméket szajkózzuk szüntelen, amely azt mondja, hogy valóban létezik a csodák földje, de valami eldugott, távoli világban, eljutni oda képtelenség. De vannak, a hiánynak, révészei, prófétái, akik elvisznek oda, ami szerintük mennyország. Én csak a Te intelligenciádban, a szíved erejében bízhatok, hogy megvéd, téged. Ezért kellenek nekünk a lakatok, kötések, garanciák. A szél erejét használhatod, de meg nem kötheted, mert a szél ereje, nem maga a szél. Találd meg azt a kaput, ahol a legtávolabbi és a legközelebbi, karnyújtásra van. A csodák földjét ott találod, és a lakatokat hagyd a földi dolgokra.

2012. 8. 4.

Bújócska…

Kell valami helyette, még nem tudom, hogy mi, de valami kell. Ezt már rég megtanultuk… Tulajdonképpen nincs semmi bajom, ezek a problémák elviselhetők és mások sincsenek jobban. Eltelik egy év, eltelik tíz év, a fiatalság, egy emberöltő és évezredek telnek, szépen csendben… Az a sok tízezer év, amely nekünk adatott, nem azért van, hogy 99%-át átaludjuk, szomorkodjunk, elméleteket gyártsunk, mert akkor, csak azt vesszük észre, hogy már késő és lemaradtunk a legnagyobbról, a polaritáson túli abszolút létről…

,, Az út mely szóba fogható, nem az öröktől való…

A szó, mely rája mondható, nem az örök szó…” 

                     Lao Ce: Az Út és Erény könyve

Ez az idő, a boldogságunk alapköve, de csak egy esély és csak rajtad áll, hogy élsz vele, vagy elszalasztod ismét… Keresheted a helyette dolgokat, a pótlékokat, de egyedül az igazság az, mely elveszi a hiányt, a szomjúságot, a félelmeket. Az igazság a hiány, és más nem pótolhatja, mert az, maga az Isten.

2012. 8. 3.

Nem én vagyok a hibás…

Mester, annyi baj van ebben a világban, nincs elég munka, nincs elég pénz. Az emberek lelketlenek, ridegek, a nihil vezet mindent. Miért én legyek kivétel? Úgy sincs semmi remény. Mindenki annyira kiábrándult és felköltözött a saját fejébe, hogy az érzésekre is csak gondolunk. Közben olyan okos mindenki, hogy görbíti a teret és az időt… Ez már egy cyber világ?

- Tudod a gazdasági válság egy politikai és gazdasági alku következménye, de ez nem ment fel senkit a felelősség alól. Mindenki gőgös lett, felszínes és materialista. Az információ bálványimádását éljük. Az ateizmus a vallásokon belülre került. A felszínesség már-már a levitációhoz hasonlít. Eközben mindenki, csak másokra mutogat, és azt hajtogatják,

-NEM ÉN VAGYOK A HIBÁS!!!!!

2012. 8. 2.

Varázs…

Nézz körül és láss, szemfényvesztők és varázslók világában élsz. Homokba dughatod a fejed, de a tények, tények maradnak. Nem az a probléma, hogy van-e varázslat, vagy nincs, hanem, hogy ki varázsol…